Röviden: imádtam minden percét.
Bővebben: nagyon-nagyon-nagyon imádtam minden percét!:)
Fantasztikus volt, bár élhetnék így, meg tudnám szokni.;D
Bucillával és
Zazáleával a Nyugatiban találkoztunk és együtt közelítettük meg a tetthelyet. Jó korán (viszonylag), mert az ilyen találkozások olyanok, mint a szerelmes találkozások: az ember mihamarabb együtt akar lenni a másikkal, aztán sajnos nagyon hamar a kiszabott idő végére ér... Átsétáltunk a Bazilikához, a
California Coffee-hoz, ami a helyszínt biztosította.
Eltelt egy kis idő, míg az első fecske megérkezett, mi addigra szét-össze-át- meg vissza is tanulmányoztuk egymás fonalait és kötését, nagyszerű élmény volt!:) Sebtiben szert tettem egy valódi Bucilla-fonalra, végre-végre nekem is van és csodálatos!!! Nézzétek:
Hát nem gyönyörű a kicsike?
Aztán nekiálltunk kötni, hamár ezért gyűltünk össze és ez meghozta a többi kötögetőt is. Sajnos nem tudok mindenkit név szerint felsorolni, nem volt lehetőségem megismerkedni az összes résztvevővel, de bízom benne, ez majd még megtörténik a további alkalmak valamelyikén.
Viszont megismertem végre
Peony-t, akinek tudása előtt emelem kalapom. És megismertem Wekerle egyik "motorját",
Gabit, aki egy hihetetlenül kedves asszonyka. Aztán persze ott volt Barka Jutka, Barka Gabi végtelenül energikus és szórakoztató anyukája, a
Barka Fonal képviseletében. Na meg az elmaradhatatlan Barka ajándékok - sajnos nem én nyertem őket. De abszolút megvigasztalódtam a Peony által felajánlott tombolanyereménnyel, nézzétek, nem jártam ám rosszul:
Ugye-ugye?;)))) Köszönöm, Anett!:x
Turistalátványosság is voltunk ideig-óráig: egy olasz bácsi teljesen belelkesedett a sok kötögető nő látványától, vehemensen (értsd: széles gesztusokkal, olyan olaszosan;D) biztatott bennünket és egy csomó képet kattintgatott rólunk. Mi ez ha nem világhír, kérem szépen?;D
Én egyébként ezt a kendőt kötögettem:
Egész szépet nőtt Monorierdő óta, nem?
Apropó, Monorierdő: melyik kedves kötős társamnak ismerősek az alábbi horgolótűk?
Valamilyen, általam nem ismert okból kifolyólag a szatyromban találtam őket hazaérkezésem után és most keresem a gazdáját. Elnézést, hogy csak most, állandóan kiment a fejemből...:x
Visszatérve a szombatra: sajnos minden jónak vége szakad egyszer, így a közös kötésünkkel is így jártunk.:( Bucillával ücsörögtünk még egy ideig, később újra csatlakozott hozzánk Barka Jutka (de ez egy külön történet), aztán nem volt mese, nekünk is indulnunk kellett haza. Sajnáltam nagyon, fergeteges nap volt. Fáradtan, de feltöltődve és boldogan értem haza és alig várom az ismétlést! Köszönöm mindenkinek, aki ott volt, hogy ilyen széppé tette a szombatomat!!!:)))