Röviden: imádtam minden percét.
Bővebben: nagyon-nagyon-nagyon imádtam minden percét!:)
Fantasztikus volt, bár élhetnék így, meg tudnám szokni.;D
Bucillával és Zazáleával a Nyugatiban találkoztunk és együtt közelítettük meg a tetthelyet. Jó korán (viszonylag), mert az ilyen találkozások olyanok, mint a szerelmes találkozások: az ember mihamarabb együtt akar lenni a másikkal, aztán sajnos nagyon hamar a kiszabott idő végére ér... Átsétáltunk a Bazilikához, a California Coffee-hoz, ami a helyszínt biztosította.
Eltelt egy kis idő, míg az első fecske megérkezett, mi addigra szét-össze-át- meg vissza is tanulmányoztuk egymás fonalait és kötését, nagyszerű élmény volt!:) Sebtiben szert tettem egy valódi Bucilla-fonalra, végre-végre nekem is van és csodálatos!!! Nézzétek:
Hát nem gyönyörű a kicsike?
Aztán nekiálltunk kötni, hamár ezért gyűltünk össze és ez meghozta a többi kötögetőt is. Sajnos nem tudok mindenkit név szerint felsorolni, nem volt lehetőségem megismerkedni az összes résztvevővel, de bízom benne, ez majd még megtörténik a további alkalmak valamelyikén.
Viszont megismertem végre Peony-t, akinek tudása előtt emelem kalapom. És megismertem Wekerle egyik "motorját", Gabit, aki egy hihetetlenül kedves asszonyka. Aztán persze ott volt Barka Jutka, Barka Gabi végtelenül energikus és szórakoztató anyukája, a Barka Fonal képviseletében. Na meg az elmaradhatatlan Barka ajándékok - sajnos nem én nyertem őket. De abszolút megvigasztalódtam a Peony által felajánlott tombolanyereménnyel, nézzétek, nem jártam ám rosszul:
Ugye-ugye?;)))) Köszönöm, Anett!:x
Turistalátványosság is voltunk ideig-óráig: egy olasz bácsi teljesen belelkesedett a sok kötögető nő látványától, vehemensen (értsd: széles gesztusokkal, olyan olaszosan;D) biztatott bennünket és egy csomó képet kattintgatott rólunk. Mi ez ha nem világhír, kérem szépen?;D
Én egyébként ezt a kendőt kötögettem:
Egész szépet nőtt Monorierdő óta, nem?
Apropó, Monorierdő: melyik kedves kötős társamnak ismerősek az alábbi horgolótűk?
Valamilyen, általam nem ismert okból kifolyólag a szatyromban találtam őket hazaérkezésem után és most keresem a gazdáját. Elnézést, hogy csak most, állandóan kiment a fejemből...:x
Visszatérve a szombatra: sajnos minden jónak vége szakad egyszer, így a közös kötésünkkel is így jártunk.:( Bucillával ücsörögtünk még egy ideig, később újra csatlakozott hozzánk Barka Jutka (de ez egy külön történet), aztán nem volt mese, nekünk is indulnunk kellett haza. Sajnáltam nagyon, fergeteges nap volt. Fáradtan, de feltöltődve és boldogan értem haza és alig várom az ismétlést! Köszönöm mindenkinek, aki ott volt, hogy ilyen széppé tette a szombatomat!!!:)))
13 megjegyzés:
Én meg csak itt irigykedem a leírásod alapján. Kár, hogy olyan messze vagytok.
A világhírnévhez gratulálok. :-)
Szépek az új fonalaid, és tetszik a kendőd is. Mi is lesz, ha nagy lesz?
Örülök, hogy ilyen jól telt a kötős nap!
Brühühü, sírok is, amiért én nem voltam, de hát mindig nem lehet nekem sem élvezkedni Pesten innen a messziből:o)
A horgolótűk gazdája én volnék, ugyanis egy egész arzenállal indultam útnak, aztán csupán 2-vel tértem haza:o) Vittem egy egész készletet, miután felajánlottam a tutyikészítést. Miután nem lettek munkára fogva a drágák, bizonyára megsértődtek, és levegőváltozásra vágyván a szatyrodban landoltak:o)
Dana, bizony kár. De ti is szervezhettek nálatok ilyen alkalmakat.;)
A kendőmnek nem tudom, hogy van-e hivatalos neve, én egy tervezőnő könyvéből vettem a mintát és csak kötöm-kötöm...:D
Macus: mi szerencsénkre mindketten tudjuk, milyen nagyszerű is egy ilyen találkozás!:)
Gyöngyöm: úgy látszik, kirándulni támadt kedvük a tűknek.;D Még szerencse, hogy ma nem tudtam feladni a csomagodat, mert nem volt boríték a postán. Holnap így a szökevényeket is küldeni tudom.:)
Én is nagyon sajnáltam, hogy nem vagy ott, de majd találkozunk még!:x:x:x
Gratulálok az új szerzeményeidhez!biztos gyönyörű kendő lesz belőlük!A beszámolót
olvasva rajtam is jelentkeztek az irigység tünetei?-))
világhírnévhez gratulálok!!!:o))))
fonalkáid mesések, kendőcskéd pedig már most nagyon szééép!
talit én is nagyon sajnálom, úgy fájt a szívem hogy nem lehettem Veletek:( legközelebb már eljutok, ha törik, ha szakad, legalábbis remélem:o)
Én úgy feltöltődtem tőletek lányok...Megfelelő program lenne ez nekem minden hétvégén;) Isteni volt! Úgy repült el az a hat óra, mintha egy lett volna:)
Ó, Zsóka, ugyan már!:) Ne irigykedj, kössetek inkább ti is együtt! Jó móka! És köszönöm és örülök, hogy erre jártál.:x
Timikém: neked is köszönöm!:x Ne keseredj, most már - a nagy számok törvénye alapján legalábbis mindenképpen - kell lennie egy olyan összejövetelnek is, amire te is eljutsz.;D Én nagyon várom!:x
Ugye, Bettikém? Magam is pontosan így vélekedem.:))))
Nem tehetem, Anice drága, mert így híjják őket hivatalosan. Magamtól én is úgy pötyögtem volna, ahogy te írtad, csak amikor rájuk kerestem, láttam, hogy tévedésben vagyok.:x
Ok, de elég furcsa volt. Van saját pörkölésű kávéjuk is?
Nekem is az volt, hidd el!:x
Kérdésedre a választ nem tudom, de nagyon finom volt minden (szendvics, gyümölcslé, kávé), amit fogyasztottunk.:)
Remélem itt is felfedezed a bejegyzést: elkezdtem kötni a fonaladat ;-) Azért ide linkelem be mivel lila-kék mint a te kendőd :-)
Nézd csak:
http://adrimacs.blogspot.com/2010/06/fura-nyar.html
Tetszik a kendőd és szép nagy is már! Most egy kicsit így utóbb bánom is hogy nem mentem veletek kötni, mily jól elbeszélgettem volna az olasz bácsival :-)
Megjegyzés küldése