Már-már távírati stílusban a következő zajlott le:
Ica nénit becsaltam az irodába, ott átadtam neki a csomagolóanyagként alkalmazott dísz-szatyorkát. Ő értetlenkedett, de átvette, majd belenézett. További értetlenkedés, közben Kiri előhúzás. Széthajtogatás, ámuldozás. Tetszésnyilvánítás. Mindezek az ő részéről. Hamarosan gyanakodni kezdett, hogy az inkriminált kötött holmit esetleg én követtem el. Pozitív visszajelzésemre reakcióként, egyre hevesebb tetszésnyilvánítás, minek közepette olyan kijelentések hangzottak el, miszerint "gyönyörű", "csodálatos" (és ezek szinonímái), "ez teljesen én vagyok" (nagy igazság, ugyanis egy roppant nőies és igen csinos portékát kell elképzelni, ha Ica nénit akarjuk elképzelni - és szerintem a Kiri is ilyenre sikeredett), "én ilyen szépet a 30 év alatt még soha nem kaptam", majd legalább két alkalommal átölelésemre és megszorongatásomra ragadtatta magát.
Szerintetek tetszett neki...?




























